Mi a magyar most?

Az alábbi írás reflexió Hadas Miklósnak a Replika 105. számában (megjelent 2017. december 15-én) publikált esszéjében megjelenő gondolatokra. Hadas Miklós esszéje annak átgondolására késztet bennünket, hogy időszerűek-e még a magyar kultúrában általános tiszteletnek örvendő gondolatok: a nemzeti jelen szembeállítása a dicsőnek mondott múlttal (Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty), miközben a jövőt illetően be kell érnünk homályos célzásokkal, kitéve magunkat a sorsszerű forgandóságnak (Faludi, Berzsenyi). A jelen dolgozat szerzője utal arra, hogy a magyar társadalom szükségesnek látszó átépítésének záloga a politikai cselekvési tér kiszélesítése. A másféleség megtapasztalása segít áttörni a közömbösség falát, és érzelmileg áthangolhatja azokat, akik részt vesznek a közösségépítési folyamatban. A polgári társadalom eszményei és intézményei ma utópiának látszanak számunkra, jóllehet azzal is számot kell vetnünk, hogy a vágyott haladással bekövetkező polgári társadalom és köztársaság maga is opportunizmustól terhelt.