Magyar negativizmus

Az írás reflexió Hadas Miklós esszéjére. Szekfű Gyula 1939-ben “Mi a magyar?” címmel megjelentetett egy kötetet, melynek írásai a megjelenés idején aktuális politikai kérdéseket feszegetett a Német Birodalom fenyegetésének kontextusában. A “Mi a magyar?” kérdés mára elveszítette 1939-ben húsbavágó aktualitását. Hadas Miklós azonban jó érzékkel eleveníti a fel a kérdést, melynek politikai és ideológiai vonatkozásai ma már nincsenek, de talán éppen emiatt gyakorlati, empirikus vonatkozásait elfogulatlanul szemügyre vehetjük. A jelen írás kibontja a magyar negativizmus diagnózisát több szempont alapján: a tér és idő sajátos felfogása, a kollektív Másik tagadása, az önpusztító életvitel, a negatív önbemutatáson alapuló önvédő stratégia, a közösség meggyengülése, a bizalomhiányos, túlélésre koncentráló üres individualizmus. A magyar negatívizmus alapvető oka a szuverenitás hiánya, mely mind a közösség mind az egyén esetében lehetetlenné teszi, hogy a cselekvők önmagukat tetteikért felelősséget vállaló, autonóm cselekvők szerepében lássák. A negatívizmus bajaiból Széchenyi receptjét követve lábolhatnánk ki, aki szerint meg kell tanulnunk hinni és hihetni egymásnak.