Nemzeti diszpozíció és gazdasági magatartás

Hadas Miklós írása számos ponton érint olyan kérdéseket, amelyekkel az intézményes közgazdaságtan és a gazdaságszociológia is foglalkozik, ily módon szűkebb szakterületemhez is kapcsolódik. Mivel itt otthonosabban mozgok, hozzászólásomat ebben a keretben fogalmaztam meg. Az említett keret megválasztását az is indokolja, hogy Hadas és a gazdaságszociológia megközelítése számos ponton érintkezik. Például Hadas olyan értelemben használja Hierschman kilépés (exit) kategóriáját, amely jelentése rokon az új intézményi közgazdaságtan opportunizmus fogalmával. A potyautasság, e jól ismert közgazdaságtani kifejezés pedig hasonló értelmű a bliccelés szóval, amit a szerző a magyarok viselkedésének jellemzésére használ.
Hadas szerint a magyarok magatartásának sajátos vonásai:  a bizalom és a megbízhatóság hiánya történelmi okokkal magyarázható. Ezzel az állítással egyet lehet érteni, ám szükséges lenne e probléma további árnyalása. A történelmi érvelésen túl hasznos lehet a strukturális okok feltárása is. Fukuyama mutatott rá, hogy a bizalom és megbízhatóság normája vagy szűk vagy tág rádiuszú lehet. A szűk rádiuszú normával jellemezhető társadalmakban nagyok a jövedelmi különbségek, alacsony a mobilitás, továbbá jellemző a szegregáció, ami azzal jár, hogy a bizalom és megbízhatóság normája csak a családokon, etnikai csoportokon belül érvényesül, a csoportok között viszont nem, aminek káros következményei vannak a nem csoporttagokra, sőt a teljes társadalomra nézve.