Az emberierőforrás-menedzsment habermasi kritikája

A tanulmány az emberierőforrás-menedzsment (EEM) puha vagy magas elkötelezettségen alapuló modelljének habermasi elemzésével foglalkozik. Habermas fő tézise, hogy a modern társadalmakban a rendszer gyarmatosítja az életvilágot, zavart okozva az életvilág újratermelési folyamataiban. A cikk amellett érvel, hogy a modern szervezetekben a gyarmatosítás az EEM magas elkötelezettségen alapuló modelljének gyakorlatain keresztül valósul meg. Az EEM történeti kritikája során a cikk először elemzi az EEM keletkezési körülményeit és történetét abból a célból, hogy rámutasson, hogy milyen szerepet tölt be az EEM a kapitalista rendszer válságtendenciáinak látenssé tételében. Másodszor, az EEM elméleti kritikája során a tanulmány azt vizsgálja, hogy a magas elkötelezettségen alapuló EEM-modell hogyan avatkozik bele az életvilág szimbolikus szerkezeteinek újratermelésébe.