Civilek és kivonulók

Az elmúlt évtizedekben lezajlott társadalmi változások alapvető fordulatot hoztak a közösséghez való viszonyulás módjában, miként az állampolgári cselekvési attitűdökben is, arra sarkallva minket, hogy újragondoljuk a közösségi és a közéleti cselekvésre vonatkozó hagyományos elképzeléseinket. Az egyén ma már nem a közösség alárendelt tagja, közösséghez való viszonya sokkal individualizáltabb mint korábban. Ezzel összefüggésben az egyéni cselekvési szándékokban egyfajta hangsúlyeltolódás érhető tetten, a cselekvést inkább jellemzi közösségi és az individuális motívumok egyensúlya, mintsem az előbbiek túlsúlya. A hangsúlyeltolódással párhuzamosan a közösségi részvétel hagyományos indítékait egy sokkal szélesebb motivációs spektrum váltotta fel, olyan motívumok jelentek meg, amelyek eddig nem vagy csak járulékosan voltak jelen. Ezek mindegyike a késő modernitás által előidézett sajátos kihívásokra adott válaszként értelmezhető. Természetszerűleg a társadalom minden tagja szembesül ezekkel a kihívásokkal, kétségtelen ugyanakkor, hogy a fiatalok az átlagnál nagyobb mértékben vannak kitéve a modernizációs nyomásoknak. Így nem meglepő, hogy elsődlegesen ők a változások hordozói. A tanulmány a késő modernitás elméleteinek kontextusába helyezve a cselekvés és az állampolgári cselekvés motivációinak változását követi nyomon, majd erre építve középiskolás fiatalok két csoportjával készült félig strukturált mélyinterjúkra épülő elemzésen keresztül mutatja be, miként jelennek meg e jellemzők a hazai fiatalok körében. Végül az elemzésben tárgyalt jelenségek összegzésére és interpretálására kerül sor.