Egy pszichiátriai intézet válaszai a késő modern kor kihívásaira

Tanulmányomban kísérletet teszek arra, hogy egy esettanulmány keretében bemutassam, milyen elméleti keretben és milyen társadalomtudományos módszerek alkalmazásával vizsgálható egy intézmény működése olyan társadalmakban, melyekben a késő-modernitásra jellemző tünetek és új kihívások elterjedőben vannak. Választ keresek arra a kérdésre, hogy egy intézmény milyen alkalmazkodási stratégiákat követhet, vagy működésmódokat alakíthat ki, melyek a változó társadalmi feltételrendszer keretei között elősegítik az alkalmazkodását, vagy ha ebben kudarcot vall, akkor milyen típusú patologikus, vagy diszfunkcionális válaszok rögzülhetnek. Azt is szeretném megérteni, hogy időben ezek a működési mintázatok hogyan, és milyen erők hatására alakulnak ki, vagy változnak meg, illetve milyen szereplők játszhatnak szerepet a változásokban. Kutatásomban egy bentlakásos pszichiátriai intézetet, a Szentgotthárdi Pszichiátriai Betegek Otthonát vizsgálom, mely egyfajta módszertani és elméleti kísérletnek tekinthető.

Megjelent: Replika 108–109 (2018-12-01), 97–116. oldal.