A szegénység botránya és a szociológia politikája

Az esszé gondolatmenetének a kiindulópontja Kemény István szegénységről szóló 1970-es akadémiai felszólalása, témája pedig a szegénység, a szociológia és a hatalom viszonyrendszere. A felszólalás politikai következményeiben is megmutatkozó törekvés a szegénységről szóló közbeszéd ellehetetlenítésére nem kizárólag a rendszerváltás előtti rezsim elnyomó jellegére mutat rá, hanem egy markánsan egalitárius ideológiájú, etatista berendezkedés szegénységgel kapcsolatos fokozott érzékenységére is. A szegénységet és a szegénység okait feltáró szociológiának nem csupán a politikai elnyomás keretei között vannak politikai vonatkozásai: a szegénység és az egyenlőtlenségek újratermelődését biztosító mechanizmusok felfedésével a szociológia elkerülhetetlenül politikai jelentőségre szert, mivel azok szimbolikus ereje éppen működésük és következményeik elrejtéséből származik. Egy olyan társadalomban, amelyben a fennálló egyenlőtlenségek igazolása szociológiai tények és törvényszerűségek elhallgatásán vagy meghazudtolásán nyugszik, a szociológusok természetes szövetségesei (lehetnének) az egyenlőtlenségek kárvallottjainak.

Megjelent: Replika 104 (2017-10-26), 101–109. oldal.
Replika blokk: