Kemény István munkáinak hatása a magyarországi szociológiai cigánykutatásokra egy antropológus nézőpontjából

Írásom egy hazai kulturális antropológiai cigánykutatás perspektívájából nézi meg, hogy a hatalom és tudás milyen összefüggései dominánsak a kulturális antropológiában és a hazai szociológiai cigánykutatásban. Fő kérdésem, hogy ezek az összefüggések hogyan befolyásolhatják a kutatások kérdésfeltevéseit és értelmezési kereteit. Az első részben azt mutatom be, hogy az antropológiában a tudás és hatalom mely összefüggései meghatározóak, és rámutatok arra, hogy az antropológiában ezt az összefüggést meghatározza a kolonizáló múlt öröksége. Ennek során elsősorban a kutató és kutatott közti egyenlőtlen viszonyra koncentrálok, valamint az antropológiai írásra mint a „másik” reprezentációjára – ezek egy hazai cigánykutatás esetében is lényegesnek látszanak. Ezt követően rátérek a magyarországi szociológiai cigánykutatásokra, Kemény István munkásságán keresztül, melyet paradigmatikusnak tekintek a hazai szociológiai cigánykutatások szempontjából. A hazai szociológiában a cigánytematika a társadalomtudományok és a politika összekapcsolódásának tipikus terepe; ez az átpolitizálódás különbözik az antropológiáétól. A Kemény-féle cigánykutatás a szocialista államhatalom rendszerkritikájaként értelmezhető. Állításom, hogy ez a típusú rendszerkritika alapvetően határozta meg a hazai szociológiai cigánykutatások perspektíváját, kérdéseit és értelmezési kereteit. Írásomban bemutatom, hogy e meghatározottságok miatt mely egyéb fontos problematikák maradtak láthatatlanok e kutatások számára.

Megjelent: Replika 104 (2017-10-26), 23–30. oldal.
Replika blokk: