Szolidaritás, reprezentáció és képviselet a szegénységkutatásban és az új középosztálybeli aktivizmusban

A cikkben a szegénység és kirekesztettség kutatása, a szegénységgel való szolidaritás és a szegénység reprezentációja közti viszonyra kérdezünk rá két perspektívából: egyrészt a cigánykutatás és cigányügy kortárs kérdései felől, másrészt a középosztálybeli aktivizmus kortárs hulláma felől. Mindkét területen tetten érhető az a küzdelem, amely adott csoportok nevében és érdekében fellepő, hitelesként elfogadott ”szóvivők" pozíciója körül forog. Az elmúlt években e két, általunk vizsgált területen az intézményesen beágyazott szakértelem képviselői mellett a szegénységgel és marginalitással kapcsolatos tudás termelésében további szereplők követelnek illetékességet maguknak, többek között az új média vagy a társadalmilag elkötelezett művészet eszközeihez folyamodva, gyakran a civil, nem-kormányzati cselekvés és beavatkozás sajátos módjait javasolva. A cigányügy/cigánykutatás és a középosztálybeli aktivizmus témája a gyakorlatban metszi egymást: a szegénység kutatása és reprezentációja mindig a középosztálybeli kutató/képviselő ügye is. Ez a metszéspont az, ahol a kortárs folyamatokra fókuszáló írásunk kommentárt fűz a Kemény-életműhöz.

Megjelent: Replika 104 (2017-10-26), 81–99. oldal.
Replika blokk: