Az akadémiai kutatók és nem akadémiai szereplők akció- és megismerésorientált együttműködésének szerepe a helyi fejlesztéspolitikák, illetve általában a társadalomkutatás kapcsán

Jelen tanulmányban egy részvételi akciókutatási (RAK) folyamattal kapcsolatos tapasztalataim tükrében reflektálok két kérdésre. Egyfelől a szerkesztők által felvetett kérdésre, azaz, hogy saját szakterületemen, az emberközpontú, társadalmi igazságosság és környezeti fenntarthatóság kérdéseit figyelembe vevő helyi fejlesztések, fejlesztéspolitikák kapcsán milyen jelentőségét látom az együttműködő és akcióorientált kutatói munkának. Másfelől arra, hogy általában a társadalomkutatás számára mit is üzen a RAK megközelítése.
Tapasztalataim szerint a RAK segít új szempontból megvizsgálni tudásunkat, és segíti adott társadalmi helyzetek kivételes mélységű megértését az átélt tapasztalat és kritikai reflexió kombinálása által. Segít megérteni azt, hogy mennyivel nehezebb megváltoztatni komplex társadalmi helyzeteket, mint kívülről szemlélve javaslatokat megfogalmazni ezzel kapcsolatban.
Így a RAK különös jelentőséggel bírhat lehet olyan kutatások esetében, melyeknek kimenete stratégiai-politikai javaslatokhoz (is) kapcsolódik. Segít megérteni a társadalmi különbségek, a hatalom működését, és így kritikai attitűdöket kialakítani a kutatóban akár saját működési módjának, módszertanának vonatkozó hatásaival kapcsolatban. És segít abban is, hogy elgondolkodjunk azon: mitől „jó” minőségű a társadalomkutató által létrehozott tudás – reflektálni saját tudásunkra, módszereinkre, beidegződéseinkre, korlátainkra. Végül pedig a RAK lehetőséget kínál azon kutatók számára frusztrációik oldására, akik szeretnék, ha kutatási eredményeik gyakorlati haszonnal is bírjanak.

Megjelent: Replika 100 (2016-12-15), 61–69. oldal.