Részvétel és kollaboráció az új médiában

A részvétel kérdése az új médiával foglalkozó elméleti és empirikus munkák kiemelten fontos témája. Henry Jenkins, az egyik legjelentősebb kortárs médiakutató írásaiban egyenesen részvételi kultúráról (participatory culture) beszél, és a jelenkori médiát a kritikai kultúrakutatás hagyománya felől szemlélők közül is sokan egyetértenek vele. A részvétel általuk kidolgozott fogalma az új média felhasználóinak körében a médiahasználat kapcsán megfigyelhető újfajta szerepek, aktivitások, kulturális termelési formák átfogó megragadását és értelmezését teszi lehetővé. Bár az „új média” kifejezés azt sugallhatja, hogy előzmények nélküli, a „hagyományos” médiától teljesen eltérő rendszerrel állunk szemben, valójában a részvételi kultúra számos előzménye megfigyelhető már a klasszikus print és elektronikus média korában. A tanulmány a vonatkozó médiaelméletek és modellek áttekintésével igyekszik végigkövetni a közönség szerepének megítélésében lezajlott transzformációkat, majd részletesebben tárgyalja azt az irányzatot, mely szemléletmódjában, kérdésfeltevéseit tekintve a mai részvételi paradigma előkészítőjének tekinthető. Az előzmények bemutatása a jelenség természetéből fakadóan a médiakutatás korabeli értelmezésein, magyarázatain keresztül történhet, de fontos leszögezni, hogy a változó modellek nemcsak a különféle médiakutatási irányzatok eltérő szemléletmódját tükrözik, hanem a médiatechnológia fejlődését és a médiahasználati módok ezzel együtt járó folyamatos változását is.

Megjelent: Replika 100 (2016-12-15), 131–150. oldal.