A Kelet-Európával foglalkozó kutatások virágzása és hanyatlása az Egyesült Államokban

Jelen tanulmány rövid áttekintést nyújt a Kelet-Európa tanulmányok 1970 és 1995 közé tehető „aranykoráról” az Egyesült Államokban. 1970-et megelőzően az Egyesült Államikban a kutatási irányokat nemzetbiztonsági megfontolások jelölték ki, a kutatásokat pedig leginkább politikai menekültek, akik az adatokat gyakran más menekültekkel készített interjúikból nyerték. Az eredmények főleg leíró jellegűek voltak, és nevesebb újságokban vagy folyóiratokban csak ritkán kaptak helyet. 1970-től kezdődően a Kelet-Európa tanulmányok fokozatosan különváltak a Szovjetunió tanulmányoktól. A kutatási projekteket egyre inkább elméleti megfontolások és a terepkutatások határozták meg. Ezekben a kutatásokban gyakran a legrátermettebb szociológus, politológus és antropológus hallgatók és fiatal egyetemi oktatók vettek részt. Jelen írásomban elismeréssel szólok Ken Jowitt, Dan Chirot, Katherine Verdery, Gail Kligman, Roman Laba, David Ost, de mindenekelőtt Michael Burawoy and David Stark munkásságáról. Tanulmányaikat a legelismertebb folyóiratok közölték, könyveiket pedig a legjobb egyetemi könyvkiadók jelentették meg. A kutatási források 1995 után szűkösebbekké váltak, és a korábbi évekre jellemző intellektuális érdeklődés is alábbhagyott.

Megjelent: Replika 99 (2016-11-01), 99–105. oldal.