Az elidegenedés dicsérete

Az írás arra vállalkozik, hogy a marxizmus egyik alapvető céljának, az elidegenedés megszüntetésének radikális újragondolását kezdje meg. Kitér arra, hogy az elidegenedés megszüntetésének eszméje úgy működik mint egy hittétel és létezését nem lehet cáfolni. Azonban mára már az eszme teljességgel közhelyessé vált. Ez nem csupán a divatos marxisták írásaiban nyilvánvaló, hanem a szellemi és kulturális életben is. Az, hogy az elidegenedés megszüntetésének eszméje a volt kommunista országokban nem vert erős gyökeret, arra utal, hogy az ehhez kapcsolódó kapitalizmuskritika egy sajátságosan német idealizmushoz köthető eszme, azaz a szabadság közösségi ideálja a továbbéléséhez köthető. Ez vehető észre véleménye szerint Habermas híres, kolonizáló rendszerről és életvilágról szóló elképzelésében is. Ezután kísérletet tesz arra, hogy a német filozófiai hagyományból Hegel, Simmel, Joachim Ritter és Helmut Plessner művein keresztül számba vegye azon próbálkozásokat, amelyek az elidegenedéshez pozitív jelentéseket társítottak, így bemutatva, hogy az elidegenedésnek emancipatorikus hatása lehet.