Aliis exterendum

A tanulmány kiutat keres a kritikai adatkutatás rejtett csapdái között, túlélőtúrát vezetve a dataista, alarmista, anti-dataista és antialarmista szélsőségek között, az adatrealizmusban keresve és találva meg a kiutat. Kulcs-állítása, hogy az adatkultúra világához jelenleg használt modellek megértek egy ismeretelméleti újragondolásra, és szükség van egy radikális fogalmi renovációra. Az informatika, az adattudomány és a mesterséges intelligencia merev mérnöki fogalomhasználata rettenetes zavart eredményezett.  Az Adat – Információ – Tudás – Bölcsesség piramis nem „óvatos kiigazításra”, hanem szemétdombra való, következetesen különbséget kell tenni a jelentést hordozó információ humán világa és a tárgyiasított információ (exformation) fizikai jelvilága között. 
A 19. század végi fogalmi keretrendszer tökéletesen alkalmas lehetne arra, hogy a mai napig kiszolgálja az információs viselkedésnek, az információtechnológiának és az információkezelés intézményrendszerének az erős szálakkal összekapcsolt kutatását. S ha igaz az, hogy immár adatcivilizációt (data civilization) építünk, mihamarabb szükségünk lenne egy információantropológiai reneszánszra is.