Címkék idegen tájakon

A térképek elmaradhatatlan része a névrajz, amely az ábrázolt földrajzi felszíndarabot azonosítja, valamint kulturális és nyelvi térbe vetíti. A térkép tematikájától, nyelvétől, céljától függően ugyanaz a terület sokféle címkerendszert is viselhet. A jelen tanulmány a politikai vagy nemzeti szempontokól lehető legtávolabb eső toponímakorpuszt vizsgálja: a Naprendszer Földön kívüli bolygótestjeinek természetföldrajzi helyneveit, melyekről egy kutatókból álló nemzetközi bizottság dönt. Ez a névanyag már több mint négy évszázados múltra tekint vissza. Az űrkorszak beköszönte után jelentős átalakuláson ment keresztül, és az újabb névadási forradalom ezekben az években játszódik le, részben az amerikai politikai korrektség és dekolonizációs törekvések jegyében, részben az európai bolygókutatási programok és a távol-keleti űrkutatás megerősödésével. A kutatók számára a planetáris nomenklatúra forrása a Nemzetközi Csillagászati Unió és az USA Geológiai Szolgálata által közösen fenntartott planetáris földrajzinévtár. Tanulmányom a névanyag elemzésével arról szól, hogy ebben a helynév korpuszban milyen nevek milyen formában jelennek meg, ez hogyan kapcsolódik az aktuális politikai-kulturális elvárásokhoz, és térképeken keresztül ezek a döntések hogyan befolyásolják más égitestekről és általában a bolygókutatásról alkotott képünket. A vitaindító szándékkal is írt tanulmányban kitérek arra is, hogy az ezekről a nevekről hozott döntések mögötti belső vitákat rögzítő dokumentumok nem kutathatóak.