A kutatás ára

Az empirikus társadalomkutatás eszközei (adatgyűjtések és elemzési módszerek) hasonlóan járulnak hozzá a környezeti terheléshez, mint például a közlekedés, a fogyasztás vagy az állattenyésztés. Az utóbbiak kapcsán intenzíven vizsgáljuk ökológiai lábnyomuk mértékét, illetve annak csökkentésének különböző lehetőségét. Ezzel szemben, jelenleg a társadalomtudományi gyakorlatban elsősorban a kutatás költsége, idő- és humánerőforrás igénye határozza meg az eszközök kiválasztását. A felvett adatok mellett hatalmas mennyiségben jön létre tranzakciós vagy éppen social média típusú adat, melyek esetében az elemzések során az összetett modellek számítási kapacitása, illetve a bevont paraméterek száma különböző mértékű környezeti terhet jelenthetnek. A társadalomtudományi kutatások ökológiai lábnyomának meghatározása kulcsfontosságú lépés lehet a fenntartható tudományos gyakorlat kialakításában. Ebben a cikkben áttekintjük a téma kapcsán releváns nemzetközi irodalmat, kiemelve a már meglévő bevált gyakorlatokat. Elemzésünkben a természetesnyelv-feldolgozás mint népszerű és folyamatosan fejlődő elemzési módszer példáján keresztül azt mutatjuk meg, hogy a társadalomtudományi kutatások ökológiai lábnyomának tudatosabb figyelembevétele és csökkentése hozzájárulhat a fenntartható tudományos gyakorlat kialakításához. Elemzésünk segít kialakítani egy olyan szemléletet, ami csökkentheti a kutatások környezeti terhelését, anélkül, hogy veszélyeztetné a tudományos eredmények minőségét és megbízhatóságát.