A szemlélődés derűje

Recenziómban Walter Benjamin A belső világ krónikája című, Zsellér Anna által fordított és összeállított önéletrajzi írásait tartalmazó kötetet ismertetem, középpontba állítva a kötet két leghangsúlyosabb szövegének, a Moszkvai naplónak és a Berlini krónikának a részleteit. Az előbbi 1926–27 fordulóján, Benjamin egy hónapos oroszországi látogatása alatt keletkezett, az utóbbit pedig, amelyben a filozófus fiatalkori éveire és szülővárosára emlékezik, 1932-ben Ibizán írta. A városképként és önéletrajzi szövegként egyszerre funkcionáló írások főként autentikus kritikai attitűdjükkel hívják fel magukra a figyelmet. Míg a Moszkvai naplóban a szovjet proletárdiktatúra melletti maradéktalan elköteleződésre való képtelenség, a Berlini krónikában a polgári életforma ellentmondásaival szemben táplált ellenérzések szolgáltatnak alapot a kritikának. A berlini és moszkvai városképekből az a Benjamin stílusára jellemző derűs szemlélődés köszön vissza, amely a dolgok és a jelenségek mélyére hatol, és belső, rejtett lényegüket tárja az olvasó elé.