Kritika és rezignáció

Dolgozatunk célja feltérképezni Walter Benjamin magyarországi recepciójának fő politikai és filológiai tendenciáit a kezdetektől 1989-ig. Ezt a szinte teljes egészében a Kádár-korszakra korlátozódó recepciótörténetet az oral history eszközeivel, valamint a vonatkozó primer és szekunder irodalmak alapján rekonstruáltuk annak érdekében, hogy bemutathassuk a történelmi, személyi és szakmai lehetőségeket és viszontagságokat. Ennek köszönhetően a kutatás során a Benjamin-kiadás olyan rendhagyó mozzanatait tártuk fel, mint az első fordítások között fantázianévvel felbukkanó részlet a Szomorújáték-könyvből, a legelső magyar Benjamin-monográfia, a Krédó és rezignáció „félig” megjelenése vagy éppen az Angelus Novus című gyűjtemény utószava körüli szerkesztőségi küzdelem. Az interjúkban leírt körülményeket kritikailag rekonstruálva nem csupán a pártvezetőség döntéseinek és hatalmi harcainak hatását vizsgáltuk Benjamin műveinek kiadására nézve, hanem azt is, hogy a fordításokat és értelmezéseket miként formálták az érintettek személyes kapcsolatai. Mindemellett törekedtünk a recepciót a marxista filozófusok vitáinak aktuális kérdései, valamint a pártállami keretek által meghatározott nyilvánosság és a kiadásban érintett intézmények viszonylagos autonómiája közötti feszültségek feltárása révén kontextualizálni.