Tallózás

A dolgozat inkább egy esszé rugalmasságával, semmint egy értekezés fegyelmezettségével közelít tárgyához, Walter Benjamin tárgyaihoz. A benjamini szövegekben a történelem, a társadalom, valamint az írás és az olvasás kérdései sokszor mintha bizonyos apróságok, jelentéktelennek tűnő, hétköznapi tárgyak tükrében bontakoznának ki. Benjamin számára ezek a dolgok apropót adnak, hogy összegyűjtse és elrendezze gondolatait. Hasonlóképpen, ez az esszé is bizonyos tárgyakhoz fordul, amikor szövegrészleteket (Baudelaire, Flaubert, Goncsarov, Baudrillard, Butor írásainak fragmentumait) gyűjt egybe, rendez el, mutat föl és kommentál, hogy létrehozza önmagát. Az esszé fókuszában az a művészetfilozófiai és egyúttal gyakorlati-alkotási szemlélet áll, amelyet a benjamini szövegek körvonalaznak, és amely a barkácsolás kombinatorikájával segít összevetnünk a műalkotás (az írás, a gondolkodás) strukturális vonásait. Benjamin egyes írásaiban a dolgok és a nyelvi elemek, szimbólumok (betűk, szavak) fölcserélhetőnek tűnnek, illetve azonos természetűnek, amennyiben sokaságuk megnyílik a variációk szabad játékának, és a játék során alakzatokba rendeződnek. Ezt a fölfogást dolgozatom tehát szándékosan a tárgyak megjelenését követve igyekszik rekonstruálni, illetve spekulatív módon átrendezni; ugyanakkor bizonyos tekintetben maga sem több, mint lajstrom, amely Benjamin tárgyainak újrarendezéséből született – a tárgyak egymás mellé kerülésének véletleneiből is fakad, ha megfigyelései történetesen helytállónak bizonyulnak.