A lokalitás problémája a 2020-as évek elején megjelenő „zöld” animációkban

Ez a tanulmány a posztkolonialista ökokritika elméleti keretéből kiindulva az európai környezetvédelmi diskurzus populáris kultúrabeli megnyilvánulását vizsgálja a lokalitás szerepére koncentrálva. Az írás két kortárs, fősodorbeli, zöld animációs filmet elemez e célból, a Farkasok népét (2020) és a Kojot négy lelkét (2023), az animáció olyan formanyelvi, esztétikai sajátosságaira is fókuszálva, mint a metamorfózis, az antropomorfizmus és az animált tér. Az „indián” kultusz kelet-európai alakulásának, valamint az angolok írországi gyarmatosító tevékenységének kontextusában olvasva az alkotások által megfogalmazott ökológiai üzenetek társadalmi, kulturális és ideológiai összefüggésekre világítanak rá, amelyek hiányában a környezeti problémák és tágabban ember és természet viszonya nem érthető meg és értelmezhető a maga teljességében. Az írás rávilágít azokra a komplex viszonyrendszerekre, amik miatt univerzalizáló és inkoherens vagy épp lokális, de azon túl is érvényes és ökológiailag progresszív környezetvédő üzenetek fogalmazódnak meg és alakítják a tömegkultúra kortárs diskurzusait.