„A jövő világos. Darabokra fog hullani.”

A tanulmány arra a kérdésre keres választ, hogy miként jelenik meg az ökológiai és kulturális komplexitás narratív megközelítése Hayao Miyazaki animációs filmjeiben, és hogy a történetei hogyan képesek alternatívát kínálni a nyugati világra jellemző redukcionista, dichotóm jellegű elbeszélő struktúrákkal szemben. A vizsgálat elméleti kereteit a rendszerelmélet, az ökokritika és a narratológia biztosítják. A dolgozat bemutatja, hogy Miyazaki műveiben a komplexitás nem leküzdendő akadályként, hanem értékként jelenik meg, a jó–rossz, ember–természet oppozíciók helyett pedig nyitott, relációs elbeszélések jönnek létre. A tanulmány részletesen elemzi a Nauszika – A szél harcosai, A vándorló palota és a Chihiro Szellemországban című filmeket, bemutatva, hogyan kérdőjelezik meg ezek a művek az ember központi, uralmi pozícióját. A dolgozat következtetése szerint az ilyen narratív formák hozzájárulhatnak az ökológiai tudatosság és a fenntartható jövők megfogalmazásához.