Tervezés a köztesekben

A tanulmány a társadalom- és bölcsészettudományok anyagi és poszt­antropocentrikus fordulatainak kontextusában vizsgálja a kortárs designkultúra jelenségeit, különös tekintettel azokra a környezeti és technológiai átalakulásokra, amelyek kihívás elé állítják az emberközpontú paradigmát. A design elsősorban szociomateriális viszonyrendszerek alakítójaként jelenik meg, amely emberi és nem emberi elemek összetett szövedékében bontakozik ki. Ez a megközelítés különösen ott válik hangsúlyossá, ahol a fősodorbeli designdiskurzusban rejtett vagy periférián ragadt anyagiságok, időbeliségek és hatóképességek kerülnek előtérbe. A tanulmány közös értelmezési keretbe foglalja a designkultúra-tudomány anyagi ágenciára és relacionalitásra vonatkozó állításait, a designfilozófia alany–tárgy oppozíciót felbontó, ontológiai nézőpontjait, valamint azokat a designpraxisokat, amelyek nem emberi létezőkkel – például algoritmikus rendszerekkel vagy egysejtű organizmusokkal – való együttalkotásban gondolkodnak. Az így megnyitott elméleti mezőben sem a tervező, sem a felhasználó, sem pedig a tervezett tárgy nem foglal el központi helyet.