Tetten ért leletek

Tanulmányomban a bevett múzeumi tárgyszemlélet lehetséges alternatíváját vázolom fel, amely révén az intézmények reflektálhatnak a kortárs ökológiai és az abból fakadó kulturális válságra. A klímaválság és a múzeumok viszonya egyre hangsúlyosabb témává válik, ugyanakkor az intézményi gyakorlatok többnyire kimerülnek az üzemeltetés megújításában, valamint a korábbi kiállítások és programok mintájára lebonyolított ismeretátadásban, miközben nem kérdőjelezik meg a múzeum modernitásból örökölt kereteit. Ennek meghaladására Bruno Latour és Fiona Cameron elméleteit hívom segítségül, amelyek mentén a műtárgyak újrakeretezése – mint heterogén, politemporális és folyamatosan változó kompozíciók – lehetővé teszi az ágencia újfajta eloszlásának megtapasztalását. E szemléletmód eltávolodik a modern világnézet statikus és lezárt tárgyfelfogásától, és – Latour meglátásait követve – hozzájárulhat az ökológiai válsággal való intellektuális és érzelmi megküzdéshez. A tanulmányban több kapcsolódó példát is bemutatok, különös tekintettel a régészeti leleteket őrző múzeumokra. A múzeumok egyik érdemi válasza lehet a válságra, ha tudatosan összehangolják a már meglévő, progresszív gyakorlatokat, és hangsúlyozzák működésük eredendően hibrid jellegét.