„Eurofehér” gőg és „piszkosfehér” sérelemérzet

E tanulmány a globális-posztkoloniális „rassz”-kritika kulcsfogalmai segítségével szemléli az európai identitáspolitika jelenlegi strukturális átalakulását. Írásom a „Fehérséggel”, mint a morális-geopolitikai felsőbbrendűség iránti igény kinyilvánításával foglalkozik, amelynek meghatározó alkotóeleme a feltétel nélküli globális kiváltságok iránt megnyilvánuló történelmi és geopolitikai közegtől függetlenül fellépő igény, sőt követelés. A „Fehérség” megalapozatlan, megalapozhatatlan – így rendkívül ingatag és vitatott – identitáskategória. Olyan viszonyfogalom, amelynek magját változatlannak tételezik, és amely meghatározza a „Fehér” szubjektumnak a rajta kívül álló világhoz fűződő viszonyait („fensőbbrendűségét”). A tanulmányban végezetül két új fogalmat is bevezetek: egyrészt az „eurofehérséget” – melynek segítségével a „Fehérségen” belül egy magát „kulturális”/„rassz”-szempontból legfennsőbbrendűbbnek állító csoport különül el a többi Fehér pozíciótól. Ennek ellentettje a – kelet-közép-Európa népei számára különösen releváns – „piszkosfehérség”, mely kategóriával illetett csoportok tagjait az „eurofehér” szubjektum silányabbnak, alacsonyabb rendűnek tekinti a „Fehérség” morális kváziközösségén belül.