„Fehérek” és „Feketék”

Kelet-európai diszkurzív stratégiák a gyarmatosítás örökségéről és a rasszról (esettanulmány)

Globális tendenciának tekinthető, hogy elmúlt évtizedek politikai változásai során egyre több társadalmi tabu képződött a nyílt rasszizmus kifejezése körül, ám a rasszról folyó mindenfajta beszéd és annak politikai tétjei nem szűntek meg, hanem bonyolultabbá és ambivalensebbé váltak. A kelet-európai nyilvánosságban ez a rasszról folyó beszéd sajátos funkciókkal bír és újfajta diszkurzív stratégiákon keresztül valósul meg. Ezeket a funkciókat és stratégiákat vázolja a tanulmány a 2020 májusában az Egyesült Államokban kirobbant tüntetéshullámról folyó magyarországi nyilvános beszéd néhány példájának elemzésével és azok vázlatosnak tekinthető (geopolitikai, történelmi, politikai) kontextusba helyezésével. A gyarmatosítás örökségét, jelenkori politikai következményeit földrajzi távolságból szemlélő kelet-európai pozíció eurocentrizmussal mélyen átitatott, importált panelekkel dolgozik ahelyett, hogy önmagára reflektáló, árnyalt álláspontot hozna létre. Ez kizárja és ellehetetleníti, hogy a kelet-európai népesség történelmi tapasztalatait Nyugat-Európával és saját, „nem eléggé fehérségével” kapcsolatban kifinomultabb keretbe foglalja. A kelet-európai értelmiségiek fehérségtudata és ezen vélt pozícióból tett nyilatkozatok tágabb kontextusban helyezbe sajátos ellentmondások feltárására alkalmasak, melyek mélyebb elemzése meghaladja e tanulmány kereteit, ami ehelyett a főbb irányokat igyekszik vázolni. 

Megjelent: Replika 123, 15–31.
Replika blokk: