Párhuzamos narratívák

A tanulmány célja, hogy feltérképezze a narratíva fogalmának különböző diszciplináris értelmezéseit, és bemutassa a transzdiszciplináris megközelítésben rejlő lehetőségeket. A szerzők abból indulnak ki, hogy bár a narratív fordulat az elmúlt évtizedekben több tudományágban – például az irodalomtudományban, a történettudományban, a szociológiában, a pszichológiában és a jogtudományban – is hangsúlyosan megjelent, a diszciplináris határok közötti valós párbeszéd gyakran elmarad. A tanulmány célja továbbá, hogy rámutasson a különböző területek narratíva-fogalmának közös vonásaira, valamint arra, hogy ezek együttes, interakcióalapú vizsgálata hogyan segítheti az összetett társadalmi és egyéni tapasztalatok mélyebb megértését. A szerzők a narratív interjú módszertanára – különösen Schütze és Rosenthal munkásságára – támaszkodva egy házaspár, Andrea és Kálmán párhuzamos élettörténeti elbeszélésének egy részletét elemzik. A vizsgálat középpontjában a demokráciához, a joghoz és a mássághoz való viszony áll, miközben a szereplők egyéni tapasztalatai és családtörténeti háttere (zsidó származás, vallási elkötelezettség, kivándorlás, apartheid) komplex kontextusban jelenik meg. Az elemzés rámutat, hogy az élettörténetek nemcsak visszatükrözik a társadalmi és történeti folyamatokat, hanem újra is értelmezik azokat – sokszor nem tudatos módon. A tanulmány végkövetkeztetése szerint a transzdiszciplináris narratívaelemzés nemcsak mélyebb megértést tesz lehetővé, hanem hozzájárulhat a társadalomtudományos kutatások önreflexív és kritikai újragondolásához is.