Narratív élettörténet-interjúk használata a jogtudatkutatásokban

A szociológiai jogelméletek a jogot társadalmi jelenségnek tekintik, emiatt a jog fogalmát is teljesen más megközelítésben értelmezik, mint a hagyományos jogelméletek. A tanulmányban a klasszikus jogszociológiai értelmezések közül Eugen Ehrlich megközelítéséből indulok ki, aki a jog fogalmának pszichologizáló megközelítésével a mai jogtudatkutatások előfutárának tekinthető. Ehrlich elmélete olyan szempontból is máig releváns, hogy összekapcsolja ezt az elméleti kérdésfeltevést az ebből adódó módszertani problémákkal, és felveti azt a kérdést, hogy hogyan ismerhetjük meg az „élő”, a társadalom tagjainak értelmezéseiben és gyakorlatában létező jogot. De választ nem rá, talán ez nem is lehetséges: a megfelelő módszertani megközelítés kiválasztása olyan kérdés, amely a mai jogtudatkutatásokban is problematikus. A tanulmány ehhez a módszertani problémához igyekszik hozzátenni egy új szempontot, bemutatva a kvalitatív megközelítések és kifejezetten a narratív életútinterjúra alapozott módszerek alkalmazásának előnyeit és kihívásait, különböző jogtudatkutatások tapasztalataira alapozva. A tanulmányban ezeket a tapasztalatokat vetem össze a kvantitatív módszertanra alapozott jogtudatkutatások tanulságaival, és amellett érvelek, hogy a jogtudat vizsgálatára a kvalitatív módszerek és kifejezetten a narratív élettörténet-interjúk használata módszertanilag megalapozott, és érdemes a számos kutatásban ma is preferált kvantitatív megközelítéseket kiegészíteni ezzel. A tanulmányban kitérek az élettörténet-interjúk alkalmazásának nehézségeire, a módszer korlátaira, illetve az elemzésben rejlő lehetőségekre és kihívásokra.