Térbeli mobilitás és társadalmi egyenlőtlenségek

Az elmúlt évtizedekben a társadalomtudományok területén több olyan elméleti munka született, amely a társadalmi jelenségek „szedentarista” magyarázataival szemben foglal állást, és a mobilitások, áramlások tereként írja le a késő modernitás társadalmát. Több szerző is amellett érvel, hogy a 21. században a térbeli mobilitás lesz a legfontosabb társadalomstrukturáló tényező. Jelen tanulmány célja, hogy megvilágítsa a mozgások és a társadalmi egyenlőtlenségek összefüggéseit elméleti nézőpontból. Ennek érdekében néhány olyan elméleti perspektívát mutatok be, amelyek ezt az összefüggést próbálják megragadni. Először kitérek a közlekedéstudomány e témához kapcsolódó koncepcióira, amelyek a közlekedési hálózatokhoz való egyenlőtlen hozzáférést problematizálják. Ezt követően a nemzetközi szakirodalom alapján azt tárgyalom, hogy a szegregáció fogalma hogyan terjeszthető ki a térbeli mobilitás mintázataira. Ezután kitérek azokra az új mobilitási paradigmához köthető megközelítésekre, amelyek a mobilitást a tőke egy típusaként definiálják. Végül pedig egy olyan értelmezési keretet vázolok fel Bourdieu elmélete nyomán, amely a mobilitás gyakorlatait szimbolikus distinkciókat fenntartó praxisokként fogja fel. Összegzésképpen azt próbálom meg bemutatni, hogy ezek a megközelítések hogyan alkalmazhatók azoknak a térbeli-társadalmi folyamatoknak az elemzésére, amelyek a rendszerváltást követő évtizedekben jelentek meg vagy erősödtek fel Magyarországon.