„Lelkileg csak összetörni lehetett”

„Azt hiszem, az én életemben az volt a tragikus, hogy – tulajdonképpen teljesen váratlanul és logikátlanul - felvettek a főiskolára, de aztán nem végezhettem azt a munkát, amit tanultam. Ebben a múltamnak nagy szerepe volt. Nyilván nem lehet mindent a politika számlájára írni, a szakmán belül is van egy elég irracionális kiválasztódás (...) De a múltam, ettől függetlenül, meghatározta az életem. És ebben az egészben az a furcsa, hogy én igazából „ötvenhatosnak” sem tartom magam, hanem egy irracionális diktatúra áldozatának, akit egyszer – ki tudja milyen okokból és érdekekből - elkapott a rendszer. Nem csináltam semmi jelentőset, mást is elkaphatott volna, de engem kapott el.”