Elbeszéléskényszer, dokumentumfilm és a történeti emlékezet konstruálása

Miként alakulhat történelem és mozgóképes dokumentációjának viszonya? Milyennek adódik egy múltbeli esemény státusza egy filmes dokumentálás során? Valóban dokumentálhatja a film a történelmet? Vagy másfelől: a történelmet dokumentálja-e? Milyen viszony fűzheti egymáshoz az oral history módszerét és a történelem mozgóképes dokumentálását? Milyen eljárásokat alkalmazhat a történelmi témát választó dokumentumfilmes, és milyen eljárásokat a történelmet az oral history módszerével megközelítő történészkutató? Mi lehet a hozadéka a történész számára a történelmi dokumentumfilmek metódusainak, eljáráskészletének? És végül: mihez kezdjünk a történelmi elbeszéléssel, amikor nem beszélhető el minden?
Ezekre a kérdésekre keressük a választ, amikor néhány dokumentumfilm elemző bemutatásakor feltárjuk az azokban működésbelépő narratív eljárásokat, majd a feltárt eljárásokat a történeti megismerés elveire vetítjük, hogy ezek összevetésével lényegében a dokumentumkép, az oral history és a történelmi esemény háromszögéhez, hármas viszonyrendszeréhez jussunk. Végül mégis úgy tűnhet, hogy mindaz, amit a vizsgált dokumentumfilmekhez kötünk, a történettudományi megismerésre csaknem ugyanúgy érvényes. Ha ez így van, akkor a mozgóképi és a tudományos reprezentáció egymásra vetítésének nem lehet más hozadéka, mint hogy lehetővé teszi a kutató számára, hogy egy külső nézőpontból pillanthasson rá saját eljárásaira.