A fiatal Debord és a megvalósult szituáció

Az Hurlements en faveur de Sade (Guy-Ernst Debord, 1952) című film mozgalomtörténeti szerepéről

A tanulmány a fiatal Guy-Ernst Debord felemelkedését vizsgálja, első filmjének, az 1952-ben készült Hurlements en faver de Sade-nak, valamint a film közvetlen társadalmi-mozgalompolitikai kontextusának elemzésén keresztül. Ennek részletezése során bemutatásra kerül az európai ellenkultúra bölcsője: a háború utáni Párizs underground szcénája, az 50’-es évekbeli Saint-Germain-des-Prés. A bemutatás során e réteg legmeghatározóbb egyénisége kerül előtérbe Isidore Isou, az avantgárd Lettrista mozgalom vezére, a fiatal Debord mestere. 
A tanulmány az Isou-féle lettrizmus korai éveiben keringő koncepciók átfogó hatástörténeti elemzésén keresztül amellett érvel, hogy Debord képromboló filmje bemutatásakor egyúttal meg is alapozta első mozgalmát, a radikális-szeparatista Lettrista Internacionálét, a syncinema elnevezésű lettrista filmes gyakorlat kritikai átpolitizálása által.
A dolgozat legradikálisabb állítása szerint az Hurlements nem csupán arra szolgált, hogy Debord, filmjével kiszorítsa Isou csoportját, és megalapozza saját mozgalmát. A szerző érvelése szerint ezek a tényezők mind elválaszthatatlan, direkt elemei az Hurlements-nak, amelyet a kiterjesztett elemekkel operáló syncinema kritikai eltérítéseként egy 1952-től 1957-ig tartó prefiguratív politikai szituációként kell értelmezni. A korszak történetének mélyreható vizsgálata során a tanulmány bevezeti a mozgalom folyóiratainak számos szöveghelyét, melyek alátámasztják a szerző hozzájárulását, és bevezeti a politikai sade-izmus kifejezést az Hurlements filozófiai és politikai ajánlatának jelölésére.
 

Megjelent: Replika 130, 149–180.