Történelemhasználat és társadalomkritika Foucault-nál

Foucault munkáit szokás a 20. század második felének legerőteljesebb társadalomkritikai ambíciójú filozófiai vállalkozásai közé sorolni. Mint ahogy szokás, ellentétes perspektívából, szisztematikusan számonkérni rajta a valódi normatív megalapozás hiányát. E tanulmány arra vállalkozik, hogy megpróbálja összebékíteni egymással e két egymást kizárni látszó szempontot. Igyekszem egyrészről bemutatni, hogy a jelen „diagnosztikus kritikája” Foucault-nál a történelem olyan használatán nyugszik, amelyet nem határoz meg a fejlődés vagy haladás semmilyen teleologikus ideája, vagy olyan társadalmi gyakorlatokra való hivatkozás, amelyek keretet biztosíthatnak egy közvetlen normatív megalapozás számára. Megközelítése ebben az értelemben szemben áll a marxizmus és a kritikai elmélet legtöbb válfajával. Másrészről amellett érvelek majd, hogy a történeti meghatározatlanságok ilyen típusú játékba hozása nem zárja ki, csak átalakítja – limitálja, lokalizálja, individualizálja – a társadalomkritikai megközelítés erőterét. Ebben a keretben fogom elemezni Foucaultnak az alávetett tudások „felszabadítására” irányuló kritikai törekvéseit, valamint a „politikai szubjektiváció” idekapcsolódó fogalmát, amely azok érintettségén nyugszik, akik tevékenyen részt vállalnak egy adott társadalmi küzdelemben.