Társadalomképek és tagolódás a hosszú idősorok tükrében (1920 –2016)

A társadalmi tagolódásról szóló tanulmány két nagyobb kérdéskörre fókuszál: az egyik a kutatók társadalomképével, illetve azzal foglalkozik, hogy az miként befolyásolja a kapott eredmények értelmezését; a másik a társadalomszerkezet hosszú távú alakulásába beágyazva a középrétegesedés folyamatát próbálja nyomon követni. A kutatói társadalomkép szerepével kapcsolatosan azt a tézist fogalmaztuk meg, hogy a szakmai mainstream kutatói által végzett kutatások többnyire az európai centrumban kialakult normatív megközelítésen alapulnak. Ha e nézőpont alapján vizsgáljuk a kelet-közép-európai országok, benne hazánk társadalmi tagolódását, akkor az így kapott „külső tükör” segíti a jobb megértést is. Mindazonáltal hasznos, ha – ezzel párhuzamosan – a kelet-közép-európai modell keretei között is megpróbáljuk értelmezni adatainkat, illetve a trendeket, mert csak ily módon kaphatunk kellően objektív képet. A középrétegesedést illetően elmondható, hogy e mögött konjunkturális tényezők is meghúzódtak, amelyek meghatározták a folyamat minőségét. A viszonylag rövid konjunktúraciklusok többnyire csak korlátozott lehetőségeket tudtak nyújtani, ezért az érintettek jelentős része nem tudott felzárkózni a középréteg „organikus” részéhez, ily módon a törékeny „konjunkturális” középrétegek soraiban maradtak, vagy még azokból is kiestek.