Táj, régió, nemzet

Jelen írás táj és irodalom viszonyát vizsgálja az irodalomtörténeti gondolkodás kontextusában, azon belül is a 19. századi magyar nemzeti irodalomra lokalizálva a térbeli és időbeli kereteket. A gondolatmenet középpontjában a táj modern fogalmának kidolgozódásából származó műfaji, poétikai és eszmetörténeti következmények – a tájköltészet, a regionális próza, illetve a nemzeti tájak megszületése – állnak, valamint a táj mint irodalomtörténeti kategória alkalmazhatóságának kérdése. A tanulmány egyszerre kíván történeti vázlatot nyújtani a jellegzetes magyar tájak reprezentációjának és irodalmi szervezőelvként elgondolt használatának történetéről, valamint módszertani belátásokkal szolgálni az államnemzeti kereteken belüli régiók irodalom- és kultúratudományos vizsgálatához.