Animáció: az új performancia?

Az 1950-es évek és az 1990-es évek között számos tudományterületen kidolgozták a performancia trópusát, ezáltal lehetővé téve az identitások megkonstruálásának az összehasonlítását a rituálék, a munka és a mindennapi élet mimetikus megtestülésén keresztül. Manapság, amikor az animációt a digitális médián keresztül remediálják, a tudósok és a különféle típusú online közösségek résztvevői egyre inkább az animációt használják a világért/világon történő emberi fellépés trópusaként. Ez az esszé megkíséreli összefoglalni a különféle tudományágak legújabb kutatásainak a felismeréseit az általános animációs modell felvázolásának céljából. Először bemutatja az animáció néhány olyan tulajdonságát, amely lehetővé teszi a társadalmi, technológiai és pszichikai struktúrák közötti kapcsolatok létrehozását, majd annak néhány módozatát szemlélteti, ahogyan az animáció és performancia modelljei egymásra hatnak a kortárs szubkulturális gyakorlatokban.