Professzionális autonómia a modern társadalomban, tudományban és kultúrában

A tanulmány a foglalkozások és a hivatások történetét és működését alapjaiban meghatározó autonómiával, illetve annak a 19–20. századi diskurzusával foglalkozik. A modernitásba való átmenet szükségszerűen magával hozta a társadalmi és intézményi feltételek átalakulását. Ezek irányt szabtak tudományos és művészeti hivatások autonóm cselekvéseinek is. Az egyéni és kollektív autonómiatörekvések állandó konfliktusokkal teletűzdelt újkori története sohasem pusztán az általános autonómiakoncepciókra alapozva került indoklásra a tudományos és művészeti hivatások részéről. Annak ellenére, hogy a különböző professziók közös nevezőjét a tárgyalt korszakban az adta, hogy mindannyian a heteronómia lebontására és az autonómia kivívására törekedtek, az egyes hivatások professzionalizációját szemlélve nagyon is eltérő sémák alakultak ki. Az írás ezekre a komplex helyzetekre, különféle példák szisztematikus bemutatásával világít rá, amellett, hogy a tudományos hivatásokon túl tárgyalja a művészet egyes területeinek autonómiához vezető sajátos útjait is.