Hivatások autonómiája

A professzionalizációs szakirodalom egyik kulcsfogalma az autonómia, a történeti szociológiai kutatások azonban eddig csekély mértékben alkalmazták szisztematikusan. A blokkot bevezető szöveg célja az autonómia fogalmát tárgyaló szociológiai irodalom nagyobb fordulópontjainak bemutatása, a fogalom kontextualizálása, valamint a hazai hivatások 19–20. századi fejlődésének történetéből vett példákkal annak illusztrálása, hogy milyen és hányféle akadályba ütközve folyt a születő hivatások autonómiáért vívott küzdelme. Az elméleti irodalom és a blokk két elméleti tanulmánya (Randall Collins és Hannes Siegrist írásai) alapján három fő elemzési dimenziót emelhetünk ki. Egyrészt a hivatásgyakorlók és a társadalom (kliensek, felhasználók, fogyasztók) viszonyát; másrészt a hivatás(ok) és az állam kapcsolatát; és végezetül a hivatás és a többi foglalkozás vagy hivatás között fennálló viszonyokat. A blokkban szereplő történeti szociológiai esettanulmányok ezeknek a dimenzióknak a sajátosságait mutatják meg egy-egy kiválasztott hivatás (a tanárok, az ügyvédek és a gyógyszerészek) esetében.