Környezetvédők vannak – hogyan lehetségesek?

Az ökológiai kommunikáció fogalmán Niklas Luhmann olyasmit értett, ami általában jellemző a rendszer/környezet viszonylatokra, és ennek nagyon kevés köze van ahhoz, ahogyan az ökológiai mozgalom általában kommunikál a közönségével. Bognár Bulcsu tanulmányában átveszi Luhmann egykori leírását az ügyüket moralizáló, tudatlan zöld aktivistákról, akik képtelenek figyelembe venni a modern társadalom alrendszereiben zajló racionális kommunikáció sajátosságait. Bognár szerintem elmulasztotta rekonstruálni Luhmann éles kritikájának eredeti szövegkörnyezetét, nevezetesen a Jürgen Habermasszal folytatott vitáját a kommunikáció racionalizálódásának társadalmi következményeiről, amelyben a környezetvédők a Luhmann szempontjából rossz oldalon foglaltak állást. A hivatkozott írás alapján Luhmann nem tűnik se tájékozottnak, se érdeklődőnek a zöldmozgalmakkal és az ő ideológiájukkal kapcsolatban. Ha az lett volna, felismerhette volna saját rendszerelmélete és az ökofilozófia közös gyökereit Umberto Maturanának az élő rendszerek kommunikatív természetével kapcsolatos nézeteiben.