A bizalom és az alapvető emberi értékek összefüggése

A dolgozat célkitűzése kettős: egyrészt multi-teoretikus keretbe igyekszik foglalni a bizalom koncepcióját, illetve a Shalom H. Schwartz nevéhez köthető alapvető emberi értékek elméletét, a két megközelítés között olyan kapcsolódásokat keresve, amelyek eltérő fogalomhasználattal azonos jelenségeket próbálnak megragadni; másrészt ezt a feltételezett teoretikus összefüggést empirikusan is vizsgálja az írás egy másodelemzés által. Az érvelés onnan indít, hogy a másik mint interakciós partner felé mutatott bizalom az embertársak iránt érzett, emocionálisan és morálisan megalapozott bizalmi elköteleződésre támaszkodik. Éppen ezért ez egy szubjektív diszpozíciónak, különböző életélmények által befolyásolt beállítódásnak tekinthető. Schwartz értékelmélete hasonló módon azt állítja, hogy az egyéni értékkészlet, vagyis az értékek között egyénileg felállított relatív fontosság, olyan szubjektív szemlélet, amely ontológiai módon keretezi a megismerést (gondolkodási formát) és a praxisokat. A schwartzi teória szerint az értékek többféle módon csoportosíthatók, kategóriázhatók, tipizálhatók, illetve dimenziós tartalmuk szerint körülírhatók. Ezen, polárisan rendeződő értékelméleti összefüggések tükrében felállítható két jól elkülönülő értékpreferencia: az egyik én-központú, a társadalomban kiszámíthatóan megrögzült, biztonságot és tájékozódást adó referenciákat kereső beállítódás, míg a másik egy önmeghaladó, a folyamatos változásokra és a diverzitásra nyitott szemlélet. Ezen értékalapú distinkció számos ponton kapcsolatba hozható a bizalom (bizalmatlanság) fent említett okfejtésével. Miután a dolgozat ezt megteszi, másodelemzés keretében vizsgálja azt, hogy az embertársai iránt több, illetve kevesebb bizalommal bíró egyéneknek valóban eltérő-e az értékkészlete, mégpedig az elméleti várakozásoknak megfelelően. Az elemzés több szempontból is kimutatja, hogy a feltevés helyes, így azt a következtetést vonja le, hogy a bizalom mint diszpozíció és az értékkészlet mint ontológiai szintű szemlélet ugyanazt a szubjektív beállítódást ragadják meg.

Megjelent: Replika 113, 45–60.