Tudásszociológia, zeneesztétika, filozófiatörténet

A recenzió áttekinti Demeter Tamás könyvének koncepcióját, amely szerint a magyar filozófiatörténet és zeneesztétika egyazon „szociologizáló” – a pozitivizmustól a posztmarxizmusig tartó – hagyomány keretében tárgyalandó. A koncepcióban középponti szerepet tölt be Lukács György és Mannheim Károly korai tudásszociológiai gondolkodása. Mindkettőre inkább a műalkotások mögötti kollektív világképet rekonstruálni próbáló szellemtörténet hatott, mint Hyppolite Taine individuálisabb megközelítésű pozitivizmusa. Utóbbi ugyanakkor erősen hatott a magyar zeneesztétika szociologizáló hagyományára, elsősorban Molnár Antal munkássága révén. A recenzens felhívja a figyelmet, hogy ez korántsem egyedi jelenség, az irodalomtudomány területén ezt jelzi a francia „szociológiai” megközelítések (Alfred Fouillée, Jean-Marie Guyau, Émile Hennequin) magyar recepciója. A szerző további észrevételei a mű szerkezeti problémáira vonatkoznak, valamint a zene fogalmiságára vonatkozó fejtegetések kapcsán a kortárs zenenarratológiai koncepciók említésének hiányára.