A rendszerváltozás utáni magyar feminista mozgalom globális, történeti perspektívából

Tanulmányunkban a rendszerváltozás utáni kelet-európai és azon belül a magyar feminizmus kialakulását a globális egyenlőtlen történeti fejlődés részeként értelmezzük. Megközelítésünk alapvető gondolata, hogy egy adott korszak adott társadalmának jelenségeit – így a nőiség tapasztalatát és a feminista mozgalmakat – nem önmagukban, hanem annak a tágabb viszonyrendszernek a kontextusában kell vizsgálnunk, amelynek részei. Az általunk választott kontextus, amiben az alábbiakban fogjuk értelmezni ezeknek a mozgalmaknak a lehetőségeit, a „hosszú 16. századtól” kialakuló, az egész glóbuszra kiterjedő egyre szorosabban integrálódó tőkés árutermelési és munkamegosztási rendszer, röviden a kapitalista világrendszer. Azt vizsgáljuk, hogy a nyugati centrumbeli és a keleti feminizmus egymáshoz való viszonya hogyan alakult ki a kelet-európai országok – elsősorban Magyarország – legújabb kori világgazdasági integrációja során, amit az 1970-es évektől datálunk. Először rögzítjük elméleti keretünket, amely megmutatja, hogy hogyan értelmezhető a nőiség strukturális pozícióként. Majd vázlatosan bemutatjuk a nyugat-európai és észak-amerikai nemi viszonyokat és feminizmusokat részint a II. világháború után kialakuló észak-amerikai hegemónia prosperáló időszakában, de nagyobb hangsúlyt az 1970-es évektől jelenlevő nemzetközi politikai és kulturális hegemónia válságidőszakának szentelünk, amivel párhuzamosan a kelet-európai országok lassú visszacsatlakozása is beindult a tőkés világgazdaságba. Ezt követően bemutatjuk a rendszerváltozás utáni magyar feminizmust a kelet-európai félperiféria tőkés világrendszerbe való formális visszacsatlakozásának kontextusában. Végül bemutatjuk a magyar feminizmusban végbemenő változásokat a 2008-as világgazdasági válságot követően kibontakozó társadalmi és mozgalmi átrendeződés után.