Részvételi gyakorlatok szerepe a kortárs művészetben
Részvételi gyakorlatok szerepe a kortárs művészetben
A kortárs művészek és a civil társadalom kapcsolatát a 2000-es évektől vizsgáló művészettörténeti- és művészetkritikai kutatás során olyan kezdeményezéseket vizsgáltam, amelyekben a művészek a társadalmi folyamatok alakítására törekedtek. Az aktív társadalmi szerepvállalást jelezte, hogy az alkotók kiléptek a jól kontrollált intézményi közegből a nyilvános térbe, a kiállítóterekben megjelentek az aktivista csoportokat és szubkultúrákat mozgósító projektek, az évtized közepétől pedig egyre nagyobb teret kaptak a közönség aktív bevonására építő kezdeményezések. Tanulmányomban elsőként a társadalmilag elkötelezett és részvételi művészet fogalmait járom körül, majd az új művészeti jelenségek kétféle értelmezési irányát mutatom be, melyből az egyik a művek köztéri kötődésből indul ki, a másik pedig a közönség és művész közötti viszonyra helyezi a hangsúlyt. Végezetül példákon keresztül mutatom be, hogy a részvételre építő alkotói stratégiák milyen hatást gyakorolnak a résztvevőkre, és ez a művészet terén kívül is képes-e hozzájárulni a változásokhoz.