Kiválasztók és kiválasztottak − részvétel és együttműködés a múzeumpedagógiában

Társadalmi sokszínűségre érzékeny, folyamatosan újító és kísérletező múzeumpedagógus vagyok. A Néprajzi Múzeumban muzeológus-kurátorok tudományos alapokon létrehozott kiállításainak pedagógiai hasznosításával foglalkozom. A kiállítási és pedagógiai interpretáció között érzékelhető távolság és a gyermekmúzeum létrehozásának közelsége egyszerre inspirált arra, hogy radikálisan új, a jelenleginél jóval hatékonyabb megoldásokat keressek a közönség megismeréséhez, önkifejezésének elősegítéséhez, valamint a pedagógiai folyamatokban szerzett tapasztalatok általános múzeumi hasznosításához.
Új múzeumpedagógiai kísérletemhez 2014 tavaszán − életkori sajátosságai következtében − a középiskolás korosztályt választottam. A különböző gimnáziumokból és szakiskolákból önkéntesen jelentkező diákokat a hétköznapi múzeumi praxisomban alkalmazott konstruktivista szemlélettel, differenciált részvételi gyakorlatok sorozatával, laikus múzeumi szakértői közösséggé képeztem. A fiatalok szakértői tudásukat és képességeiket felemelő múzeumi feladatokban, egymással és a szakmai munkatársakkal partneri együttműködésben próbálhatták ki: önállóan kutathattak, kiállításokat rendezhettek, tárlatot vezethettek, szakmai programot tarthattak.
A laikus középiskolások szakértői tevékenysége során szerzett tapasztalatok hasznosítása a középiskolás célközönséget is megcélzó gyermekmúzeum esetében a megfelelő minőség biztosításának egyik alapvető feltétele. Esszém ennél a felvetésnél szándékosan nyitott marad, mivel a Néprajzi Múzeum gyermekmúzeumának létrehozási folyamatában éppen most tartunk ott, hogy eldöntsük, hogyan vonjuk be a felkészült és elkötelezett középiskolásokat az eddigieknél jóval jelentősebb partneri együttműködésbe, az új gyermekintézmény közös fejlesztésébe. Folyt. köv.