„Pest megér egy testet”

Tanulmányunkban két fő kérdésre keressük a választ. Egyrészt arra, hogy mely előzmények és körülmények befolyásolták a magyarországi pornóipar kiépülését a „hosszú kilencvenes években”, azaz a rendszerváltást megelőző években, valamint az azt követő bő egy évtizedben. Másrészt arra, hogy e folyamat hogyan képezte részét gazdaságilag és kulturálisan Magyarország 1970-es évektől kezdődő világgazdasági reintegrációjának. A kutatás megállapításai háromféle empirikus forrásanyag forráskritikával kezelt feldolgozásán (korabeli sajtóbeszámolók; iparági vagy az iparágra rálátó szereplőkkel folytatott félig strukturált interjúk; egykori iparági szereplők önéletrajzi könyvei), valamint a témában fellelhető szociológiai, történeti és politikai gazdaságtani szakirodalom integratív újraolvasásán nyugszik, és világrendszer-elméleti keretben vizsgálja a szexlapkiadásból és pornófilmgyártásból álló pornóipar hazai és nemzetközi működési mechanizmusait. Magyarország a régió országai közül az egyik legliberálisabb társadalom- és gazdaságpolitikát folytatva, valamint infrastrukturális ellátottságát és a fellelhető technikai szakértelmet (pl. filmgyártás) tekintve megkönnyítette a nemzetközi (főként osztrák, német) tőke beáramlását a rendszerváltás idején. A gazdasági liberalizmushoz illeszkedve az államszocializmus alatt egyre jobban lazultak a reklámiparban is a szabályozások és irányelvek, a szexualizált női testtel való reklámozás bevett gyakorlat volt, és a Kádár-kor vizuális kultúrájában a szexualizált női test látványa egyre megszokottabbá vált a nyilvánosságban, a szexuálisan kizsákmányolt nő figurája pedig teljes leválasztásra került a felemás női emancipáció témájáról. A rendszerváltás idején kialakuló gazdasági-társadalmi válság és az átörökített, társadalmi osztálypozíciókba sűrűsödő hátrányok nők tömegeit tették kiszolgáltatottá a felfutó pornóipar számára. Mindezzel párhuzamosan a nyilvánosságban megjelenő és a pornóról szóló mainstream diskurzusok a pornó jelenlétét a liberális demokrácia indikátoraként, valamint legitim üzleti vállalkozásként tartották számon, jelentősebb ellendiskurzus hiányában pedig ezzel további igazolását adták az iparszerű működésnek.