Valóban (elég) kritikai a kritikai vezetéskutatás?

A „vezető” és „követő” kifejezések egyre inkább felváltják a „menedzser” és „munkás” szavakat, mint a szervezeten belüli hierarchia meghatározói, ami egy olyan gyakorlat, amely elmossa, sőt tagadja a strukturális antagonizmusokat. Azt feltételezni, hogy a munkavállalók a szervezeti elitek „követői” nem csupán menedzserizmus, de a kulturális identitások különböző formái iránti vakság is, ha figyelembe vesszük, hogy sok munkavállaló közömbösen viszonyul a főnökeihez (míg mások megvetik őket).  Úgy gondoljuk, hogy a kritikai vezetéskutatásnak különböző nézőpontokat alkalmazva kell vizsgálnia a munkavállalók, illetve főnökeik közötti viszonyt. A kritikai vezetéskutatás maga is átvette a vezető/követő fősodorbeli retorikáját, s ez a saját diszkurzív gyakorlatai iránti kritikátlanság azt veszélyezteti, hogy maga is hozzájárul azoknak a vezetői gyakorlatoknak az újratermeléséhez, amelyeket bírál.

Megjelent: Replika 106–107 (2018-06-01), 25–40. oldal.
Fordította: